A süllők előszeretettel ragaszkodnak egy-egy vízalatti rejtett akadóhoz. Az sem ritka, ha egy nagyobb kődarab árnyékában várják a prédájukat. A Salmo pergetőhorgászati a Pátkai víztározón egy ilyen rejtekhelyet kerestek, ahol aztán gumihallal foghatták a tüskés hátúakat. Süllők a kövön, Lukácsi Béla és Kovács Adrián filmje az Energofish Magazinban!

Az etetőanyaggal történő horgászat talán az egyik legkedveltebb módszer a békéshalra horgászók körében, hiszen a hagyományos fenekezés és persze a finomabb feederpeca egyik elengedhetetlen “kelléke”. Néhány évvel korábban a nagyponty horgászok szinte alig-alig alkalmazták a különböző keverékeket, bár a stick-mixek rudak azért néha-néha feltűntek a horogelőkéken, de egyértelműen nem ez volt a jellemző. Napjainkban elsősorban a partról történő horgászatnál lehet előnyös egy kis csalogatóanyag, ugyanis mi lehet annál koncentráltabb, amikor a horog mellett terülnek szét a finomabbnál finomabb falatok?

Bevallom őszintén, én sem voltam nagy híve a módszernek, ugyanis egy-egy próbát követően maradtam a jól bevált technikánál: a horog mellé PVA hálóba töltött darabolt bojliknál. Nyilván ez is szép eredményeket hozhat, de ahol dobással horgászunk, ott bizony a különböző method kosarak használata sokszor eredményesebb, mintha súlyként kizárólag ólmot alkalmaznánk.

A koncentrált csalogatás mellett az sem elhanyagolható tényező, hogy a method feeder kosaraknál közvetlenül ez etetőanyagba rejtve kínálhatjuk fel a horog mellett lévő csalikat, de ezt hagyományos etetőkosaraknál is könnyedén megoldhatjuk.

Az előkénket egyszerűen csak “rá kell gyúrnunk” a kosárra vagy ólomra oly módon, hogy elvezetjük az előkezsinórunkat a kosár vagy ólom mentén, rágyúrjuk az etetőanyagot, majd az előkénk fennmaradó részét (a horoggal együtt) visszanyomjuk. Így egyrészt közvetlenül az etetőanyag mellett fekszik majd a horogcsali, sőt a gubancolódást is elkerülhetjük. Nálam egyébként bevált technika az, ha a kissé halas jellegű etetőanyag-keveréket a tó vizével és The Red One dippel “öntöm fel”, ami így egy igazán kellemes epres-halas kombinációt ad, ami a legtöbb esetben nem marad érintetlenül.

Nyomjuk rá az etetőanyagot a kosárra vagy az ólomra, majd vezessük vissza előkénket és végül “zárjuk le” a kosarat

Végül a horgot nyomjuk a gombócba, ami által közvetlenül az etetőanyag mellet fog elfeküdni a horogcsali

Ezzel az egyszerű megoldással garantáltan gubacolódás-mentes dobásaink lehetnek…

…ami elengedhetetlen ahhoz, hogy szép halakat tereljünk szákba.

Írta: Csákány Attila
Fényképezte: Ács József

2014 a Jrc éve Magyarországon! Anglia legnépszerűbb bojlis kiegészítői és termékei most óriási választékban a HorgászShow-n! Válogass kedvedre a kimagasló minőségű botok, rod-podok, sátrak és a számos kiegészítő között. 2014 október 24-26. között találkozzunk a SYMA-ban!

Bővebb információ: www.horgaszshow.hu

A szokatlan júliusi köd a már szarvasbőgés napjait idézte, pedig ekkor még csak az őzhívás idején jártunk. A párás, nedves legelőn észrevételül, csendben osonhat a vadász. A távolban megpillantott bak a síp hangjára egyre közelebb merészkedik. Mikor lőtávolságba ér, a figyelem már csak egyetlen pontban összpontosul. Vadászláz, Vadászat Szlovákában, Csejtei Tamás műsora a Fishing and Hunting-on!

PREMIER ma 19:00-kor!

A Lil Bug megjelenése óta közel egy év telt el. Az aprócska műcsali megalkotásával a Salmo az UL kategóriás felszíni wobblereinek amúgy sem csekély választékát gyarapította. Egyedülállóságához kétség sem férhet, a Salmo e csalijához alkalmazta először az egyedileg kifejlesztett Infinity Cast System rendszert. A találmány a gyártó adatai szerint 25%-kal növeli a csali maximális dobástávolságát.

A kis Lil Bug, mint a domolykók, jászok első osztályú műcsalija

A fejlesztés okszerűségét több szempont indokolta. Kis vizek tipikus domolykós szakaszai jellegükből adódóan nagyon pontos horgászatot kívánnak meg. A parton észrevétlenül kell osonni, a kiszemelt helyre pedig távolról kell rádobni, így van csak esélyünk az óvatos halakat becsapni. A Lil Bug beépített távdobó rendszere pontosan ennek a követelménynek felel meg. Súlyából adódóan (a 2 cm-es 2,8 gramm, míg a 3 cm-es 4,3) egy ilyen kis méretű csali hajlamos lenne a levegőbeni kóválygásra, mely természetesen a dobástáv csökkenésével járna. Az Infinity Cast System lehetővé teszi a pontos, tökéletesen célirányos, hosszú dobások kivitelezését.

A műanyag testre festett élethű rovar-mintázat maximalizálta a csali eredményességét

A Lil Bug az úszó rovarok imitálásával hívja fel magára a figyelmet. Vízbe éréskor a felszínen marad, lassú és gyorsabb tempójú bevontatásra egyaránt a víztetőn dolgozik. Maximum 1-2 cm mélyre tud csak hatolni, V alakot húzva már messziről jól látható a közeledése, tehát a csali haladása minden körülmény közepette jól észlelhető.

Elsősorban a bogármintás hasi rész dominál a csali észlelésében, ezért mind az öt színváltozat esetében különböző árnyalatokat találunk. Fekete, természetes alap egy DBE (Dunk Beatle) hasán…

…míg rubinvörös színezet egy BBG-n (Bloody Bug)

Az öt különféle színvariációnak (BBG – Blody Bug, DBE – Dunk Beatle, GBG – Breen Bug, LB – Ladybird, MBG – May Bag) bizony van létjogosultsága. A rafinált, könnyen tanuló domolykók, jászok és balinok gyakran csak követik, vagy mellévágnak a prédának, így bizony adódhatnak szituációk, kapásban szegény napok, amikor gyakrabban kell cserélnünk wobblert a sikeres megtévesztésük érdekében.

A teljesen merőlegesen beépített, speciális alakú terelőlapka gondoskodik arról, hogy a vízfelszínt szántsa a kis wobbler

A műcsali festése, felületkezelése nagyon magas minőséget képvisel, ahogyan összeszerelésének teljes folyamata is. Mint minden Salmo csalira, így a Lil Bugra is messzemenőkig igaz, hogy a szemet gyönyörködtető külalak mellé egy minden igényt kielégítő, erős belső szerkezet társul. Elmondhatjuk, hogy a kapitális halak partra terelése nem a wobbleren, hanem a felszerelésünk többi elemén múlik!

A legteljesebb, legigényesebb kidolgozás!

Az alsó szem, a kulcskarika és a tűhegyes hármashorog teljes összhangban várja a bevetést!

A kettes és a hármas méretű Lil Bugok különböző méretű horgokkal vannak szerelve. A 8-as és 10-es méretű csúcsminőségű, lézerélezett drillingek gondoskodnak a biztos akadásról. Erősek, tartósak, rajtuk nem fog múlni a siker.

A 3D-s holografikus szem élethű megjelenést kölcsönöz a testnek, de érzésem szerint inkább a horgásznak szól, mint a halaknak

A Lil Bug leghatékonyabb felkínálásához csak és kizárólag a monofil zsinór jöhet szóba, 0,16-0,20 mm tartományokban. Felkötéséhez véghurkot képező csomót válasszunk, mely a csalit szabad mozgásában nem befolyásolja. Aki nem szeretne lemondani a gyors csalicserélés biztosította szabadságról, annak a legapróbb, legkönnyebb pergető gyorskapcsok ajánlhatóak.

A módszer jellegéhez tökéletesen illenek a könnyű, 100-160 gramm tömeget képviselő 2,10-2,70 grammos light és medium akcióval rendelkező pergetőbotok. Természetesen a kör szűkítését, az adott típus kiválasztását a horgászvíz jellege, annak sikeres meghorgászásának kritériumai és a fogható halak fajtája, mérete szabják meg.

Olyan finom pálcával, mint az ET Perch Blade csak fokozni lehet az élvezeteket

Forrás: Halmos Mihály

Késő nyári, vagy inkább már kora tavaszi háromfai horgászatom igen furán alakult. Alapjában véve a háromfai horgásztó nem egy egyszerű pályának mondható , amit még a törpeharcsa jelenléte is nehezít, de amire nem is gondoltam, az az túra hetét jelentősen befolyásoló időjárás volt. Szakadó eső, hideg és meleg frontok váltakoztak szinte napszakonként, gyakorlatilag minden jelen volt ami nehezítheti a halfogás esélyeit.

Az itteni horgászataimat, most is a halak keresésével kezdtem, csak ültem a parton, illetve a csónakban a tökleveles sűrűjében, és próbáltam észrevenni, hol járhatnak a pontyok. Figyeltem a jeleket, kerestem a töklevél szárak rezdüléseit, a túrásokat, és az ugrásokat. Mivel itt a pontyok az eddigi tapasztalataim szerint nem vonulnak vándorolnak nagy területeken, így sokkal gyorsabban tudunk sikereket elérni, ha szánunk rá időt, és próbáljuk fellelni a hollétüket.

Csalizás tekintetében a tigrismogyoróval kezdtem a horgászatot, a törpeharcsa jelenléte miatt, de természetesen tartaléknak hoztam magammal néhány fajta bojlit is, hogy tudjak kísérletezni.

Első kőrben mind a négy botomra tigrismogyorót csaliztam, de a várt eredmény sajnos elmaradt. Két nap alatt 1-1 halat sikerült fognom. Így elkezdtem a kísérletezést a bojlikkal. Nagyon érdekes volt, hogy a helyet nem változtattam, csak a csalikat, és szinte pár órán belül több kapásom is lett.

Majd ismét fél nap csend, a frontok jöttek mentek, nehezítve ezzel a horgászatot. De ami még nehezebbé tette a túrát, az a törpeharcsa volt. Voltak napszakok, amikor szinte 2-3 óra alatt ledarálták a bojlikat, de volt hogy hozzá sem nyultak. Sajnos ezt mindenképpen ellenőrizni kellett, így 3-4 óránként minden botot frissítettem. Volt hogy a botok újrahúzását követően 1 órán belül kapás volt, de ha 3 -4 óra után nem volt mozdítás, akkor szinte 100% , hogy a bojlinkat lerágták a kis fekete ördögök.

Végszerelékem tekintetében itt is a terepviszonyokhoz mérten a lehető legegyszerűbbet próbáltam használni, törekedve a hibalehetőségek minimalizálására. Említésre méltó dolog, hogy a túra alatt nem volt halvesztésem.

Bevetésre kerültek a Nash új előkezsinórjai, az Armolink, és a bevonatos Combilink is, melyek tökéletesre vizsgáztak, a horgok a kemény tökleveles pálya és az amurok miatt a nagy öböllel rendelkező Nash Gaper névre hallgattak. Erről a horogról azt kell tudni, hogy rövid szárának és hatalmas öblének köszönhetően biztosan tartja a halat, még a keményebb fárasztáskor is!

Sokat gondolkoztam, hogy elhagyós vagy fix végszereléket használjak, végül az utóbbi mellett döntöttem, mivel a töklevél már nem volt olyan erős, így nem volt indokolt az ólomelhagyós módszer.

Összességében ismét egy emlékezetes túrán vagyok túl, melyben nem a Háromfai töklevelek adták most a nehézségeket, hanem az időjárás változatossága befolyásolta nagyban a halfogást. Voltak napok amikor hatalmas esővel kellett küzdeni, volt amikor a fülledt meleggel kellet felvenni a harcot, és ezek a tényezők 2-3 óránként váltakoztak. A halak kapókedvét nagyon nagy mértékben befolyásolták, de ami említésre méltó mindenképpen, 9 kg-os volt a legkisebb kifogott pontyom.

Próbálkoztam a bojlikat védeni zsugorfóliával a törpeharcsák elől, de sajnos ez sem bizonyult tökéletes megoldásnak, mivel addig forgatták, próbálták lerágni a befóliázott csalikat, hogy felakasztották magukat a horgunkra.

Ami a legjobb megoldás volt, az a 4 óránkénti frissítés, de el lehet képzelni, ez a töklevelesben milyen munkát jelentett. Sajnos vannak helyzetek, amikor nagyon meg kell küzdeni minden halért, nem elég megtalálni, becserkészni szeretett pontyainkat, a kapás után még a tereppel is meg kell küzdeni, és amibe mi sajnos nem szólhatunk bele, az az időjárás. Frontokkal tarkított napokban még nehezebbek a horgászatok.

De gondoljunk bele, milyen unalmas is lenne a pontyhorgászat, ha mindig minden olyan simán menne, és minden horgászatkor sikeresek lennénk.

Írta: Csörgő Tamás

Hogy egy folyó mit rejt számunka? Azt előre soha sem lehet tudni…A vadvízi horgászat varázsát csak az érezheti át igazán, aki legalább egyszer kipróbálja, hogy milyen megküzdeni: a valódi természettel! A kíméletlen akadókkal, a penge éles kagyló telepekkel, az itt élő halak  fáradhatatlan erejével. Ez az amit mi valódi Vadvízi Kalandnak hívunk! Haldorádó – Vadvízi kalandok – Csónakos feederezés a Vág folyón. Döme Gábor filmje a Fishing and Hunting-on!

Az volt az egész körösi kirándulásban a nagyszerű, hogy rég látott barátokkal találkoztunk a parton és új fan’-ok is tiszteletüket tették. Szóval jó ötletnek bizonyult meghirdetni a FlyTimes fész’oldalán az eseményt. Különös örömmel töltött el minket, hogy a szépséges Csilla is kezébe vette botunkat és pár perc után már úgy lengette a legyes zsinórt, mint egy profi. A hideg vízbe még nem állt be, de annak is eljön az ideje és amint megfogja első domolykóját, biztos vagyok benne, hogy a hazai legyes tábort fogja erősíteni.

No de ne rohanjuk a történet közepére! Az egész azzal kezdődött, hogy Oszkár és Peti durván ráfüggtek a tenkarás legyezésre és Oszi nem hazudtolva meg magát –Oszkárral a Légy-OTT!, pádisi részében találkozhattak-, szóval Oszi még véletlenül sem a hagyományosnak mondható módon horgászik a hosszú tenkarás botjával, hanem úgy, hogy a paducokat és rózsás márnákat (amik aztán nem „legyes halak”) is meg tudja fogni. Beindultunk Koppánnyal és addig nem eresztettünk, míg a Sebes Körös partján nem találtuk magunkat és a két tenkara fanatikust. Hiába keltünk zöldhajnalban, mire kiértünk a Gróf Tisza István hídhoz (06:15), addigra Oszi már négy paducot engedett vissza…

Végre négyen álltunk a medertörés szélében és Zoom a kézi kamerájával, Rolli pedig a túlparti csalánosban. Elindult a forgatás, megérkezett az első hal: egy kis márna. Jött a második, majd a harmadik, tőlem pedig a Körös rekord domija lépett meg. A paducok megmakacsolták magukat, Kopi csak két kisebb domolykót fogott, a márnák méreten aluliak voltak, ideje volt tovább állni. Ekkor érkezett réges-régi osztálytársam, Török Imi, aki vendégül látta a stábot és megmutatta milyen vendégszerető az alföldi, a sárréti ember. A csípős és nem csípős házi sültkolbászok és más házi hungarikumok után elég nehéz volt újra vízbe ereszkedni. A gát robajló vize félelemmel töltött el, csak a part szélében mertem megállni. Bezzeg Oszkár! Halált megvető bátorsággal kelt át a folyón az ígéretesnek vélt paducozó helyre…

Sajnos, csak ígéret maradt: két óra alatt egy paduc vert oda az apró tungstenfejes nimfára. A többieknek még ennyi sem jutott, az operatőröknek már sajgott a lába, háta és persze mi horgászok is fáradtak voltunk délután ötre. Ónodi Pisti, az újfalúi Móló Panzió és étterem konyhafőnöke várt minket egy nem is egyszerű halétellel. (Hulla) fáradtság ide, haltalanság oda, végigkísértük a rácponty sütésének minden mozdulatát és a viszontlátás örömétől vezérelve csak éjfél körül foglaltuk el szobáinkat.

Kora reggel, a „halfogási kényszer” szorításban habzsoltuk be a Pisti magyaros rántottáját, megérkezett Csilla és robogtunk a Komádi hídhoz, ahol előző napi társaink igen szomorúan fogtak. Egy halat sem fogtak, pedig már kora hajnaltól nyüstölik a folyót. Koppány Csillát kezdte tanítgatni, Oszkárék még próbálkoztak a lehetetlennel én pedig a nem teljesen hiábavalóval: sztrimerezésbe fogtam. A híd fölött elterülő víztetőig érő hínárosban rejtőző nagy fejes domolykókat cserkeltem. Szuperkönnyű sztrimerem még a víz tetején húzva is sokszor elakadt az áramlás ringatta dzsungelben. Kénytelen voltam sodrással megegyező irányba vontatni a csalit, ami nem könnyű feladat. Kitartásom eredménye egy brutális dübbenés a boton, a hal még lehúzott az aljra és utána már csak nagycsomó zöldséget fáraszthattam. Nem szegte kedvem. Legalább megvan a domi tanya. És meglett az első tisztességes példány is, meg a második, meg a harmadik…

Gyönyörű arcát mutatta a Sebes Körös, de rendkívül fukar volt. Most azon izgulok, hogyan lesz meg így a Légy-OTT! körösi epizódja… Kétszer egyharmad nap nem volt elég. De mit is várok? Csak nagy szerencsével lehet halbő, forgatásos-pecát nyomni; vadvízen, folyókon, ahol be kell cserkelni a halat, ahol nem telepítenek, nem tartják dekára számon az állományt, hanem úgy élnek ott, ahogy azt az Isten elrendeli, az pedig ember elveszi, ahol a halak írják a forgatókönyvet.

Írta: Erdélyi Pupa Balázs
Képek: Zoom, Rolli

A horgászat terminátora nyakába veszi a világot! Különleges, egzotikus, és kalandos helyszínekre kalauzolja el önöket. Oda, ahol a világ legnagyobb és legvadabb édesvízi szörnyei élnek. Tartsanak vele Thaiföldre, a földi paradicsomba, egy olyan horgászvízre ahol a fárasztás sikere a már csak az izmok erején múlik! Horgászat a világ körül Ardy Veltkamppal. A Fishing and Hunting-on!

 A sört és a virslit mi álljuk!*

Az idei HorgászShow-n egy merőben új lépésre szántuk el magunkat. A számos látnivaló és program mellett mindig jólesik egy-egy hűsítő korty és egy finom falat, éppen ezért péntektől vasárnapig minden egyes belépő mellé 1 pohár sört és egy pár virslit adunk!

A Pécsi Szalon 1907 óta elkötelezett támogatója a horgász társadalomnak. Éppen ezért, Magyarország első sörfőzdéjének emblematikus márkája az idei HorgászShow alkalmával mindenkit vendégül lát egy pohár sörre, hiszen a jó kapás és a jó sör általában együtt jár, a kapás rajtad múlik, a sört mi álljuk! Természetesen gondolunk azokra is, akik autóval érkeznek, hiszen a felelősségteljes alkoholfogyasztás mellett tettük le a voksunkat, még valamikor 1848. körül. Várunk a Pécsi Szalon bárban, ahol megkóstolhatod termékeinket, hostesseinknél pedig regisztrálhatsz az értékes nyereményekért.

A ZIMBO Perbál Kft. szívesen támogat mindenféle szabadidős tevékenységet, így a HorgászShow lelkes támogatójaként szeretettel várjuk az érdeklődőket, illetve virsli rajongókat a kiállítás helyszínén egy virsli kóstolóra. Bízunk benne, hogy ízleni fog, és a legközelebbi horgászatkor is eszedbe jut elfogyasztani, így jóllakottan várhatod a tökéletes kapást!

*A belépőjegy mellé minden látogató ajándékba kap egy pohár sört** és egy pár virslit.
**Alkoholtartamú itallal kizárólag (a hatályos jogszabályok értelmében) csak a 18 életévüket betöltött látogatóinkat szolgáljuk ki!

Röpke 12 órára érkeztem egy Budapest határvonalától mindössze 10 percnyire található kis, 3 hektáros vízterületű bányatóra.  Az indulást megelőző este bekészítettem az autó csomagtartójába a felszerelésem, amit a lehető legjobban megpróbáltam leszelektálni, ugyanis a kiszemelt horgászhelyet kis kézikocsival tudtam csak megközelíteni.

Gyors jegyváltást követően nekiindultam a felpúpozott kiskocsimmal a tó legtávolabbi sarka irányába, amely a legszimpatikusabb volt számomra. Amint megérkeztem a kis sarkocskába elragadott magával az a látvány, ami elém tárult, a tó vizének tisztasága és szépsége, de muszáj volt nekiállnom pakolni, botokat összeállítani, ugyanis az időm véges volt. Miután sikerült mindent összeszerelnem következett egy gyors helykeresés, majd az etetés. Elég mély tóról van szó, közel 6-7 méteres mélységű a meder, ezért az egyik botommal a part szélét vallattam, ahol 2.5-3méteres padkát találtam. Az etetésem nem állt másból, mint gyors és lassú oldódású halas pelletekből plusz egy kis halibut pelletből. Partszéli szerelékem köré 5-6 marékkal szórtam a pellet keverékből, a hajszálelőkére pedig egy szem 16mm-es oldódó Black One golyó került egy 16mm-es Red One pop-uppal kikönnyítve.

Alig telhetett el 20 perc az etetést követően „rángatós” kapásra lettem figyelmes a partszéli botomon, a swingerem őrült módon járt föl-alá, a jelzőm pedig csaknem összezavarodott a hirtelen ingereknek köszönhetően. Ráemeltem, majd nem éreztem nagy súlyt a zsinór másik végén, gondoltam egy keszeg bajlódott a 100grammos ólommal. Mire elém ért a hal, sebesen kirohant, botom karikába hajlott, ami igazán nagy meglepetést okozott számomra. Ekkor már gondoltam, hogy amurral van dolgom, ami be is igazolódott, ugyanis egy csodálatos, aranybarna színű növényevőt tarthattam pár percre kezeimben.

Tele adrenalinnal engedtem vissza eddigi legszebb amurom, majd sietve sétáltam a megetetett helyem irányába, hogy újra lerakjam végszerelékem. Ismét 5-6 marék halas pelletet szórtam a horog köré majd vártam az újabb kapást. Alig akartam elhinni, közel 25 perc leforgása alatt még két társa követte az amurt, ami számomra azért is volt érdekes, mivel kimondottan a pontyokra szerettem volna ráállni a halas etetés segítségével. Az amur invázió után egy kis szünet következett, közel délig mozdulatlanok maradtak a swingerek. Az ebédemet fogyasztottam, mikor őrült módon elindult a távolabbi botomon lévő orsó fékje, de mire odaértem sajnos abbamaradt, kiakadhatott a horog a hal szájából. Újra csaliztam, majd visszadobtam a tőlem kb. 60 méterre lévő etetésre a végszereléket. Rövid idő elteltével hasonló húzós kapásra emelhettem rá a partközeli botomra, amit egy közel 15 perces izzasztó fárasztás követett. Akárhányszor sikerült felpumpálnom a vízfelszínre, a hal magabiztosan tört vissza a mélybe. Végül sikerült megmerítenem egy csodálatos sötét sárga színben pompázó erőtől duzzadó 15.54 kg-os tükröst.

Örömöm ismét felhőtlen volt és azt gondoltam, hogy ennél szebbet már nem is tartogathat számomra ez nap. Mindaddig gondoltam ezt, ameddig nem sikerült megszákolnom a délután folyamán ezt a csodálatos természetes színekben pompázó tövest, amely 14.5-kg nyomott a mérlegelő zsákban.

Úgy gondoltam, ennél szebben nem is zárhattam volna ezt a csodálatos napot. Sikerült fognom, egy nem bojlis vízből 5db csodálatos halat, melyek kifogásának élménye számomra felbecsülhetetlen volt.

Írta és fényképezte: Paál Norbert

Bővebb információ a The One termékekről: www.fishingandhuntingtv.com/shop

Egy sikeres világbajnoki szerepléshez hosszú felkészülés, igazi csapatmunka és persze nem kevés szerencse is kell. Sok ember összehangolt munkájának az eredménye, hogy eldöntsék: milyen felszereléssel, csalival, etetőanyaggal és technikával horgásszon a válogatott! Ismerjék meg, valójában hogyan is néz ki ez a folyamat! Haldorádó – Versenytitkok – Fedder VB Írország , a Fishing and Hunting műsorán!

Ronny De Groote imád magyar tavakon horgászni! A belga pontyhorgász fenomén idei szabadságának egy részét is Magyarországon töltötte. Nem egyedül jött, régi cimboráját is magával hozta. De az egészben az a nagyszerű, hogy most nem csak Paul lehet részese ennek a sok értékes és új ismeretet adó kalandnak, hanem rajtunk keresztül Önök is! Egy nyári vakáció! az IHR kalandokban, a Fishing and Hunting műsorán!

PREMIER ma 18:00-kor!

2014 januárjában Magyarországon megváltoztak a vadászvizsga feltételei. A vadászjelölteknek előzetesen egy felkészítő tanfolyamon kell részt venni, ahol a gyakorlati képzésre nagy hangsúlyt fektetnek. Pontosan mi változott? Hogyan lehet válhat valaki Magyarországon vadásszá? Ezekre a kérdésekre kaphatnak választ Csejtei Tamás műsorában. Vadászláz – Vadászvizsga, végre kicsit szigorúbban!

A Fishing & Hunting műsorán, PREMIER ma 19:00-kor!

A lengyel Dragon márka már 25-éves múltra tekint vissza. A márkát elkötelezett pergető horgászok alkották meg. Elsődleges és legfontosabb céljuk volt, hogy az európai horgászok is a lehető legjobb minőségű felszerelésekkel és műcsalikkal horgászhassanak! Európa nyolc országában folyamatosan fejlesztik és tesztelik a termékeket. Csapatunk és cégünk elkötelezett abban, hogy ezeket a professzionális termékeket megismertesse a magyar horgásztársadalommal.

Bővebb információ: www.horgaszshow.hu

Ma már nem egy extra dologról beszélünk, ha a halradart említjük. A legtöbb horgásznak hasznos segédeszköz, ráadásul manapság már a partról használható radarok is óriási fejlődésen mentek át. De mit is látunk a radaron és mire érdemes használnunk? Erre a kérdésre keressük most a választ, bemutatva az egyik legújabb partról is használható radart, a Vexilar Smart Phone-t. A halradar egy picit téves elnevezés, mert igazából arra utal, hogy a halat keressük vele, pedig leginkább a lehetőségeket, horgászhelyet érdemes vele keresni. Lehet, egy új eddig számunkra ismeretlen helyen, olyan információkra tudunk szert tenni a meder feltérképezése során, amely nagyban megnöveli a halfogás esélyeit, azonban a halak étvágyát ezzel nem tudjuk befolyásolni.

Egy érdekes felhasználási lehetősége, a Sonar Phone radarnak. A kuttyogatásnál lényeges hogy a radarral pontos infó kapjunk, arról mi van a bot spicce alatt, a zsinórra rögzítve egy karabinerrel, biztosan a legjobb helyen lesz a jeladó, a bevágásnál, vagy a fárasztásnál pedig nem fog akadályozni

Mint említettem a Vexilar márkájú halradart szeretném bemutatni, a márkáról tudni kell, hogy a lékhorgász radarok között első számú gyártó az amerikai piacon, sőt az egész világon. A radarok terén tehát ott van a toppon, ráadásul a Vexilar volt az első a piacon, aki bevezette a radarok terén az LCD kijelzőt.

Mobiltelefonunkat a bot mellett megfoghatjuk és így követhetjük nyomon mi látható a jeladó alatt

A Smart Phone radar, igazából csak egy adó, ami a nyers jelet továbbítja. A vevő készülék pedig manapság minden ember kezében ott van, mégpedig egy okos telefon vagy egy tablet. Az adó egységről érdemes tudni, hogy WIFI-n keresztül kommunikál, ami sokkal hatékonyabb a Bluetooth-nál, nagyobb a hatótávolsága is, és az adatátvitel gyorsabb. Az utóbbi eredményeképpen, már a mederfenék struktúráját is láthatjuk, ugyanis nem mindegy, hogy iszapos, köves, vagy éppen agyagos részen vetjük be a horgunkat. Ezeket a fontos dolgokat, némi gyakorlás után könnyedén felismerhetünk a radarunk, vagyis a telefonkészülékünk képernyőjén.

A radarhoz ajánlott egy speciális vízálló tok amivel a nyakunkba akaszthatjuk a telefonunkat, vagy a csuklópánt segítségével, a kezünkre rögzíthetjük, így szabad marad mindkét kezünk. Ez a kiegészítő egyébként praktikus egy gázlós horgászatnál is.

Mielőtt még valaki megijedne ezek az applikációk teljesen ingyenesek, Androidra és IOS telefonokra egyaránt. Természetesen az alkalmazás segítségével rengeteg beállítási opciót elérhetünk, állíthatunk az érzékenységen, a megjelenítés színén, nem mellékesen, a víz hőmérsékletét is leolvashatjuk. Látjuk a jeladó töltöttségi szintjét, belenagyíthatunk a részletekbe, és számos olyan opciót elérünk amelyek a komoly radarokra jellemző.

A vízálló tok nem csak arra jó, hogy megvédjük a telefonunkat. A tokot rövid ideig víz alá is vihetjük, így speciális fotókat is készíthetünk

Térjünk most rá a radar igazi arcára, vagyis hogyan működik egy ilyen radar, és mik is azok a sarlójelek. A radar ultrahang hullámokat bocsájt ki meghatározott ütemben, mivel pontosan ismerjük a hang terjedési sebességét a vízben ezért a visszaverődő hang alapján könnyedén kiszámítható a távolság, ehhez az kell mérni, hogy a kibocsájtott hang mennyi idő alatt verődik vissza, és milyen intenzitással. A visszaverődő hangokat elemzi a program, és összeáll az a kép, amit nekünk megjelenít. Lényeges, hogy egy adott pillanatban készült kép csak egy függőleges pixelsor a képernyőn. Tehát egy pontban mutatja, hogy hol a mederfenék, vagy hol van vízközt valami olyan, ami visszaveri a jelet – ez lehet például egy hal is – majd jön a következő jel abból is kialakít egy képet és berakja a másik mellé. Ez folytatódik egymás után így halad balra a legrégebbi sor, a legújabb pedig feltűnik, a jobb oldalon.

A képen nem látszik, de működés közben, zölden világít a jeladó, ami éjszaka lehet nagy segítség

Vexilar működés közben

A halakat általában sarlóként látjuk, kivéve, persze ha bekapcsoljuk a hal szimbólum funkciót, ami annyit jelent, hogy szoftveresen felismeri a program, hogy szerinte egy halról verődik vissza a jel vagy egy tereptárgyról. Ezt a funkciót nem ajánlom, sokkal jobb, ha mi azonosítjuk be a dolgokat. A sarló jel egyébként rendkívül egyszerűen jön létre. A radarnak van egy bizonyos látószöge, a vízfelszínhez képest a pontosan alattunk lévő tárgyaknak a legerősebb a jele, és azoknak tudjuk a legpontosabban a távolságát megmérni. A látószög szélén, már más a helyzet, a hal ugyanolyan mélységben van, csakhogy a radarkúp szélén már nagyobb távolságot mutat és természetesen gyengébb jelet is, a jeladóhoz képest itt nagyobb távolságon, de a radarunk már gyengén látja a jelet. Ekkor elkezdi megrajzolni a sarló jelet a program, majd ahogy egyre jobban a hal fölé érünk, ez a jel egyre erősebb és minimálisan, ugyan de egyre közelebbi lesz a jeladóhoz, ezért a radarképen ezt a felszínhez közelebbinek, és vastagabb jelnek látjuk. Azután ahogy távolodik a hal a radarkúpból kifelé, a jel egyre gyengül, és távolodig a jeladóhoz képest, ezt végigrajzolva pedig létrejön a sarlójel. Érdemes megjegyezni, hogy a folyamatosan alattunk lévő dolgokat, például kutyogatáskor, a csalink, vagy az ott ólálkodó harcsa, egy folyamatos vastag jelet mutat.

A jobbszélen tátható a nyers jel, balra mellette pedig az összerakott jelsor látható

A komolyabb radarok színes kijelzőkkel rendelkeznek, így színekkel is megjeleníthetjük azt, hogy az alattunk megfigyelt dogok mennyire engedik át a radar jeleit, milyen erősen verik vissza, így a különböző színek, különböző talajszerkezetet jelentenek.

Az ilyen egyszerűnek tűnő radar segítségével is rengeteg információt megtudunk szerezni a meghorgászandó vízről. Mélység, vízhőmérséklet, a jeladó töltöttségi szintje, és sok egyéb hasznos információ

Az „ A” jelű helyzetben a jeladó sugara éppen csak látja a halat és a sugár szélén nagyobb a távolság is, ami gyenge távolabbi jelet okoz. A „B”jelű helyzetben, már erős és közelebbi jelet látunk. A „C jelű helyzetben ismét gyenge a jel és távolabbi, a jeladóhoz képest

Visszatérve a Vexilar Sonar Phone radarra, nagyon hasznos eszköz lehet több helyzetben is, akár a parti horgászok is használhatják, egyszerűsége miatt akár a zsebünkben is hordhatjuk és akár egy etetőhajó után is rögzíthetjük, vagy egy kajak mellé köthetjük, felhasználásának lehetőségeiről csak a képzeletünk szab határt.

Forrás: EnergoTeam

Folyamatos fejlesztések eredményeként, a világversenyek élmezőnye és nyertesei használják a magyar cég termékeit. Az innovatív Cralusso, már nemcsak a horgász úszók, hanem damilok és egyéb kiegészítők területén is élen jár a fejlesztésben, melyek megismerhetők és kézbe foghatók a Cralusso standon!

Bővebb információ: www.horgaszshow.hu

Nem olyan rég, kicsivel több, mint 2 éve költöztem el szülővárosomból, Debrecenből és kezdtem új életet Érden ahol szerencsére új haverokra találtam. Sokáig azt sem gondoltam volna, hogy ezen a helyen van élet, emberek, bármi szórakoztató egy magamfajta srácnak, de gyűlölök egyedül lenni ezért egy év szobában raboskodás után sikerült rávennem magam, hogy körülnézzek az új terepen. Mit is mondhatnék, meglepődtem mikor a központba érve csinos nőket láttam és a kocsmákból kiszűrődő zene nem egy mosógép zajához hasonlított, hanem rock ’n’ roll szólt. „Ez a hely nekem való” nem ehhez a mentalitáshoz szoktam hozzá… Elsőnek is zenekart akartam alapítani, de tudtam jól, hogy ehhez egymagam kevés vagyok. Ki kell derítenem, hogy mi a dörgés és az első alak, akit leszólítottam, hogy tud –e segíteni, nem zavart el, hogy ismeretlenül nekiállok szimatolni, hanem egyből bemutatott a legelvetemültebb társaságnak. Robi természetesen segített dobost keríteni…

Lehet, hogy egy kicsit elkalandoztam, úgyhogy vágjunk bele a történetnek majdnem a közepébe! Robival már a nyár folyamán is terveztük, hogy összehozunk egy forgatást, de sajnos valamiért nem akart összejönni és itt jött a képbe Albert, aki a kis Dunán űzi a vad pontyokat, amurokat. A telefonján lévő fotókkal hamar felcsigázta az érdeklődésemet. Ezek szívós folyami halak és engem csak a „vad” dolgok érdekelnek. Igaz, műlegyező horgászként kevésbé vagyok jártas a folyami fenekezésben, de a Kalandorokban szeretnénk kipróbálni a lehető legtöbb módszert, hogy túljárjunk a halak eszén. Egy meglehetősen derűs októberi hétvégén végre összejött a dolog és már Balázskával újra a héven robogtunk csak ezúttal Ráckeve irányába. A horgásztanyák megállótól félórányi bóklászás után sikerült eljutnunk a vízhez ahonnan Albi motorcsónakkal vitt be minket egy hangulatos vízparti nyaralóhoz. Meglepetésemre érdi cimborám, Robi is ott volt és a forgatás sikere érdekében több napja ott etettek, főztek, előkészítették nekünk a terepet. Még kis sem kötöttük a csónakot, de a stégen egy tálca pálinkával fogadott minket a brigád, a hangulatot előre megalapoztuk.

Bepakolás, evés, ivás, és amíg a halászlé főtt megtárgyaltuk a haditervet, az-az: Érezzük jól magunkat és fogjunk halakat… Balázskával pont ezért csináltuk a sorozatot, hogy a hangulatot adjuk át a nézőknek nem pedig az előke hosszát. Kevés jobb dolog van annál, minthogy a haverokkal vízparton horgásszon, főzzön, ökörködjön az ember. Legközelebb a gitáromat is viszem. A nappal nagy halat igaz nem adott, de a kis csapósügérekkel elszórakoztattuk magunkat. A késő nyárias időnek köszönhetően még az is belefért, hogy csobbanjunk az alig tizenhat fokos vízben.

Mindenki az estére készült és újra beetettünk. Kicsit furcsálltam, hogy a tökéletes időjárás ellenére nem volt hangos a víz a ragadozó őnök rablásaitól, pedig kedvet kaptam egy kis pergetéshez. Természetesen nem unatkoztunk a botok mellett a kapást várva. Mivel a társaság és a hangulat kiváló volt fél percenkét hasítottuk az agypörkölő szóvicceket, és ahogy annak lennie kellett megszólalt az egyik kapásjelző kukorékoló hangon, de a hal nem lett meg. Jó két óra múlva jelentkezett az első szép ponty amit Albi rutinosan terelt ki a szákba. A méretére már nem emlékszem pontosan, körül-belül kilenc kg lehetett. Gyors fotók, na meg fülig érő vigyorgások után engedtük vissza vízi birodalmába.

Még jobban indokolttá vált, hogy ránézzünk más fajta pálinkákra is, ami a társaság alvását eredményezte, de én továbbra is kint gubbasztottam a vízparton. Már erősen éjfél után járhatott az idő és Ilyenkor elvagyok, bámulom a csillagokat, fejemben dallamok születnek az eszem a lányokon jár és azon, hogy vajon mi történik a mélyben az etető bója környékén. Ezeken a dolgokon mélázgatva lassan az én szemem is lecsukódott, de néha-néha kikacsintgattam a kapásjelzőre, ami megint kukorékolt. Rohanok be a faházba, görcsösen kapkodok a fejlámpa és a fényképezőgép után. Miközben felverem az egész házat Albert is felpattan. Persze, hogy Balázska megint aludt… Nem volt könnyű egyszerre világosítani és rögzíteni a snittet, de nagy nehezen sikerült megörökíteni a korahajnali amurt. Bizony, egy szép amur! Nem kapitális, de úgy örülünk neki, mintha az lenne… Megvan két nagy hal, megvan a film! Én sem tudtam már tovább tartani a frontot tehát nyugovóra tértem, vagyis szerettem volna, de a nekünk szánt két ágyat Balázska képes volt teljesen befoglalni nekem meg már nem volt erőm arra, hogy kipateroljam az egyikből így hát a földön pihentettem fáradt porcikáimat. Csak azt nem vettem észre, hogy a derekam alatt egy küszöb van és a testem egyik fele a folyosón a másik pedig a szobában hever. Kicsit kellemetlen volt az ébredés…

Ködös októberi reggelre ébredtünk, míg a többiek a faházban főzték a kávét nekem egy reggeli csukára fájt a fogam. Igazi csukázós idő volt. Be is dobtuk az úszós kishalas szereléket a nád mellé, de a hal ügyesebb volt. Egy komolyabb kapás, hagyom, had vigye, bevágok, se csuka se kishal… Viszont amíg az egész ház húzta a lóbőrt egy óvatlan balin akasztotta fel magát az egyik szerelékre amin ráadásul kukorica volt. A reggeli meglepetést Balázska terelte ki a vízből.

A köd felszállt, és rövidesen visszatért a kora nyári meleg és élveztük, amíg lehet, csobbantunk még egyet. Iszonyatos buli volt, de nem a halak, hanem a társaság tette igazán ütőssé a hétvégét. Nemsokára jelentkezünk az új epizódokkal, ROCK ’N’ ROLL!

Írta: Erdélyi Koppány

A Fishing and Hunting csatorna egyik forgatócsoportja egy új filmen dolgozik a Balatonon, Zánka térségében. Munkájuk során szemtanújuk voltak egy hétköznapi, rutinszerű ellenőrzésnek, ahol a balatoni halőrök a süllőre vadászó csónakos horgászokat ellenőrizték.

Kollégáink nagy megdöbbenéssel tapasztalták, hogy eddig amit csak úgynevezett városi legendának hittek (sündisznó szindróma: ez az a jelenség,melynek során 1 horgász 5-10 botot használ egyszerre, melyekkel a csónakot gyakorlatilag körberakja), az maga a valóság, vagyis a szúrópróbaszerűen ellenőrzött horgászok a következő szabálysértéseket követték el:

- a horgászok egyike egyszerre, egy időpontban 7 bottal horgászott, melyekkel a megengedett 3 helyett 9 süllőt fogott ki, és ezek egyike sem szerepelt a fogási naplóba

- az említett horgásztól 100-150 méterre a másik ellenőrzött csónakban szintén több botot használtak a horgászok a megengedettnél, illetve a kifogott halak ott sem szerepeltek a fogási naplóban

Az ellenőrzött horgászoktól az engedélyeiket visszatartják az illetékes halászati felügyelő vizsgálatának lezárásáig. A zsákmány elkobzásra került, melyekről az alábbi fotókat készítettük. A Balaton halállományának védelme érdekében a rendszeres ellenőrzésekre a jövőben is nagy hangsúlyt fektetnek, ezért ezekre a nap 24 órájában bárhol sor kerülhet!

Ahhoz, hogy a csuka szálkás és karakteres ízű húsából finom és persze szálkamentes ételt készíthessünk ismerni kell néhány trükkös fogást. Andreszky Zoltán műsorában ezúttal is egy finom és egyszerű halétel készül a pergetőhorgászok kedvelt célhalából. Csuka, rózsaszín mártásban! És hogy mitől rózsaszín? Kiderül ha Önök is bekukkantanak a Halimádók konyhájába, a Fishing and Hunting-on!